Az utóbbi időben egyre gyakrabban hallani arról, hogy alapjaiban változik meg az Európai Unió pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni (AML/CFT) szabályozása.
De mi változik 2027-ben? Miért volt szükség az egész rendszer átalakítására?
És miért várja el továbbra is az EU, hogy a könyvelők és más szolgáltatók ilyen komoly szerepet vállaljanak a pénzmosás elleni védekezésben?
A cikksorozat következő részeiben pedig – a tőlünk megszokott módon, közérthetően és gyakorlatiasan – végigvesszük az új rendszer felépítését, az AMLA, az AMLR és az AMLD6 szerepét, a készülő részletszabályokat, valamint azt, hogy mi változik 2027-től, és mindebből mit fognak a gyakorlatban érzékelni a magyar szolgáltatók.
Tagállamonként eltérő gyakorlat
Az egyik legnagyobb probléma eddig az volt, hogy bár az uniós pénzmosás elleni szabályok közös alapokra épültek, a gyakorlat tagállamonként – sőt akár egy országon belül, felügyeleti szervenként is – jelentősen eltért.
Ezt Magyarországon is jól lehet érzékelni: miközben egyes felügyeleti szervek típusszabályzatai akár egy-két évig változatlanok maradnak, máshol előfordult, hogy egy éven belül háromszor, négyszer, vagy akár ötször is módosultak a dokumentumok, ami minden alkalommal újabb feladatot jelentett az érintett szolgáltatóknak. Hasonló különbségek vannak az ellenőrzések intenzitásában és szigorában is.
Az EU szintjén még nagyobb volt a szórás: Máltán például a MONEYVAL korábban komoly hiányosságokat talált a nem pénzügyi szolgáltatók kockázatalapú felügyeletében, Cipruson pedig azt állapította meg, hogy e szektorok felügyeletei nagyon kevés AML-szankciót alkalmaztak.
Az EU célja ezért nem újabb pénzmosás elleni kötelezettségek előírása, hanem az is, hogy ugyanazokat az alapvető szabályokat Európa-szerte hasonló módon értelmezzék, alkalmazzák, ellenőrizzék és szankcionálják.
Sebezhetőségek kihasználása
A probléma az, hogy ezeket a különbségeket a pénzmosásban érintett körök is ismerik és tudatosan keresik. Ha az egyik tagállamban, vagy szektorban szigorú az ellenőrzés, egy másikban pedig könnyebb átjutni a szűrőn, akkor értelemszerűen a gyengébb pontot fogják választani. Ha pedig a pénz egyszer bekerült az uniós pénzügyi rendszerbe, az egységes piacon belül már jóval könnyebben mozgatható egyik tagállamból a másikba.
Hiába működik tehát nagyon szigorúan egy magyar felügyeleti szerv, ha ugyanabban az uniós rendszerben máshol lényegesen könnyebb kihasználni a réseket. Az új szabályozás egyik legfontosabb célja éppen ezeknek a különbségeknek a csökkentése.
És hol áll ebben Magyarország?
Magyarország egyáltalán nem a nulláról indul. Bár a tagállamok között jelentős különbségek vannak, a hazai AML szabályozás és felügyelet eddig is komoly követelményeket támasztott a szolgáltatókkal szemben.
Ezt a nemzetközi értékelések is visszaigazolják: a MONEYVAL 2024-es felülvizsgálatában Magyarország a 40 FATF-ajánlásból 38 esetében már megfelelő vagy nagyrészt megfelelő minősítést kapott.
Ezért az uniós egységesítés nálunk nem feltétlenül jelent majd újabb adminisztrációs terheket. Sok követelmény már ma is része a hazai gyakorlatnak, és az egységes uniós részletszabályok bizonyos kérdésekben akár egyszerűbbé és kiszámíthatóbbá is tehetik a megfelelést.
Hogy végül mely területeken lesz több, kevesebb, vagy egyszerűen más feladat, az azonban csak a most készülő részletszabályok alapján fog igazán látszani.
De miért a könyvelő dolga mindez?
Ez talán az egyik leggyakoribb kérdés, ami a pénzmosás elleni kötelezettségekkel kapcsolatban felmerül: miért a könyvelőnek (vagy más szolgáltatónak) kell ezzel foglalkoznia? A NAV ma már elképesztő mennyiségű adathoz hozzáfér, látja az online számlákat, egyre több adat érkezik automatikusan a hatósági rendszerekbe. Jogosan merül fel tehát a kérdés: ha az állam ennyi mindent lát, miért kell még a könyvelőnek is figyelnie az ügyfeleit?
Azért, mert az adat és az ügyfél ismerete nem ugyanaz.
A hatóság láthat egy számlát, egy átutalást, vagy egy szokatlanul nagy összeget, de ezekből önmagukban nem feltétlenül állapítható meg, hogy valami nincs rendben. A könyvelő viszont sok esetben évek óta ismeri a vállalkozást: tudja, mivel foglalkozik, kik a tulajdonosai, milyen partnerekkel dolgozik, mekkora forgalom megszokott nála, és milyen gazdasági események illenek a működésébe.
KYC - Know Your Customer
Erre épül a KYC (Know Your Customer), vagyis az „ismerd meg az ügyfeled” elve is: a szolgáltatónak nem pusztán az ügyfél személyazonosságát kell ismernie, hanem megfelelő képet kell kapnia arról is, hogy kivel és milyen céllal létesít üzleti kapcsolatot.
Vegyünk egy egyszerű példát. Egy 18 millió forintos számla önmagában nem gyanús. Egészen mást jelent egy olyan vállalkozásnál, amely rendszeresen több tízmilliós beszerzéseket végez, és mást egy háromfős fodrászatnál, amelynek a könyvelésében hirtelen megjelenik egy nagy értékű, a korábbi működéséhez nehezen kapcsolható ügylet. A számot a hatóság is látja. Azt viszont, hogy ez mennyire illik az adott vállalkozás megszokott tevékenységéhez, sokszor éppen a könyvelő tudja a legjobban megítélni.
Nem véletlen, hogy az új szabályozás is erre a logikára épít. A szolgáltatónak nem egyszerűen adatokat kell gyűjtenie az ügyfeléről: az ügyfél-átvilágítás (CDD – Customer Due Diligence) részeként értenie kell az üzleti kapcsolat célját és gazdasági indokát, az ügyfél tevékenységét, majd a kapcsolat során azt is figyelnie kell, hogy az ügyletek összhangban vannak-e azzal, amit az ügyfélről, annak tevékenységéről és kockázati profiljáról tud.
Vagyis a pénzmosás elleni szabályozás szemében a szolgáltató nem egy gép, amely futószalagon teljesíti az ügyfelek megbízásait. Ahhoz, hogy észre tudja venni a szokatlan körülményeket, tényleges rálátással kell rendelkeznie arra, hogy az ügyfele mivel foglalkozik, hogyan működik, és nagyjából mi tekinthető nála megszokottnak. Nem kell minden egyes gazdasági döntés mögé látnia, de ismernie kell annyira az ügyfelet és annak tevékenységét, hogy feltűnjön, ha valami érdemben kilóg a megszokott működésből.
Van azonban ennek a rendszernek egy nehezen feloldható ellentmondása. A pénzmosás elleni szabályozás egyre inkább kockázatalapú gondolkodást (Risk Based Approach – RBA) vár el: a szolgáltatónak ismernie kell az ügyfelét, fel kell ismernie a szokatlan körülményeket, és mérlegelnie kell azok jelentőségét. Ezek azonban nehezen mérhető és még nehezebben ellenőrizhető követelmények. Sokkal egyszerűbb számon kérni, hogy elkészült-e az adatlap, megtörtént-e a kockázati besorolás, megvan-e a nyilatkozat és dokumentálták-e a felülvizsgálatot.
Az adminisztráció ezért részben a valódi odafigyelés kikényszerítésének eszközévé válik. Ha egy szolgáltatónak rendszeresen végig kell gondolnia, mivel foglalkozik az ügyfele, kik a tulajdonosai, milyen kockázatokat hordoz és történt-e lényeges változás a működésében, nagyobb az esélye annak is, hogy feltűnik neki, ha valami nincs rendben.
Ennek azonban ára van.
Ha a dokumentációs kötelezettség túl nagy, könnyen éppen a lényeg vész el a megfelelésben: a szolgáltató figyelmét az köti le, hogy minden adat, nyilatkozat és felülvizsgálat megfelelően dokumentálva legyen, miközben a valódi cél az lenne, hogy felismerje a tényleges kockázatokat. Valószínűleg az új európai AML rendszer egyik nagy kérdése is az lesz, hogy sikerül-e megtalálni az egyensúlyt a bizonyítható megfelelés és a valódi kockázatalapú gondolkodás között.
A szolgáltató feladata: felismerni és jelezni
Fontos rögzíteni, hogy a szolgáltató feladata nem annak eldöntése, hogy történt-e pénzmosás. Nem rendőrt vagy nyomozót kell játszania. A szerepe inkább az, hogy az ügyfélről rendelkezésére álló információk és a saját szakmai ismerete alapján felismerje: ez a gazdasági esemény valamiért nem illik a képbe. Ha pedig a körülmények alapján pénzmosásra utaló gyanú merül fel, azt továbbítsa a megfelelő hatóság, Magyarországon a pénzügyi információs egység (Financial Intelligence Unit – FIU) felé. A további elemzés és nyomozás már nem a könyvelő feladata.
És valószínűleg ez az oka annak is, hogy a digitalizáció önmagában nem teszi feleslegessé a szolgáltatók részvételét a pénzmosás elleni rendszerben. Egyre több adat ellenőrizhető automatikusan, egyre több összefüggést képesek informatikai rendszerek felismerni, de annak megítélése, hogy egy gazdasági esemény életszerű-e az adott ügyfélnél, sok esetben továbbra is kontextust és szakmai mérlegelést igényel.
Röviden tehát: a hatóságnak rengeteg adata van, a könyvelőnek viszont van valami, ami egy központi adatbázisból sokszor hiányzik: ügyfélismerete és üzleti kontextusa. A pénzmosás elleni rendszer a kettőt próbálja összekapcsolni.
Miért változtatja meg most az EU az egész rendszert?
Az eddigi rendszer alapgondolata tehát nem változik: a szolgáltatók továbbra is fontos szereplői maradnak a pénzmosás elleni védekezésnek. A probléma inkább az, hogy miközben a pénz és a gazdasági kapcsolatok könnyen átlépik az országhatárokat, a pénzmosás elleni szabályok alkalmazása és felügyelete eddig sokkal inkább nemzeti keretek között működött.
Ezen változtat most az Európai Unió. A cél nem egyszerűen néhány új kötelezettség bevezetése, hanem egy egységesebb európai pénzmosás elleni rendszer kialakítása: közelebb kerülnek egymáshoz a szolgáltatókra vonatkozó szabályok, a felügyeleti gyakorlat, a kockázatok értékelése és a jogsértések szankcionálása is.
Ez azonban nem egyik napról a másikra történik. Az új rendszer alapját adó uniós jogszabályokat már elfogadták, miközben 2026-ban javában készülnek azok a részletszabályok, amelyek meghatározzák majd, hogyan kell mindezt a gyakorlatban alkalmazni. A legfontosabb változások jelentős része 2027-től válik kézzelfoghatóvá.
És itt érkezünk el ahhoz a három rövidítéshez, amelyekkel a következő években még nagyon sokszor fogunk találkozni: AMLA, AMLR és AMLD6.
A következő részekben ezeket tesszük rendbe: melyik micsoda, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és mit jelentenek az olyan újabb rövidítések, mint az RTS, ITS vagy GL.
Fogalomtár – AML rövidítések egyszerűen
AML – Anti-Money Laundering
Pénzmosás elleni fellépés. Gyűjtőfogalom a pénzmosás megelőzésére, felismerésére és bejelentésére szolgáló szabályokra és intézkedésekre.
AML/CFT – Anti-Money Laundering / Countering the Financing of Terrorism
Pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni fellépés. Az uniós szabályozás jellemzően a két területet együtt kezeli.
KYC – Know Your Customer („Ismerd meg az ügyfeled”)
Az ügyfél megismerésének általános elve. Nem pusztán azt jelenti, hogy tudjuk, ki az ügyfél, hanem azt is, hogy megfelelő képet alkotunk a tevékenységéről, az üzleti kapcsolat céljáról és kockázatairól.
CDD – Customer Due Diligence (ügyfél-átvilágítás)
Az ügyfél azonosítása és személyazonosságának ellenőrzése, a tényleges tulajdonos azonosítása, az üzleti kapcsolat céljának és jellegének megismerése, valamint a kapcsolat folyamatos figyelemmel kísérése.
EDD – Enhanced Due Diligence (fokozott ügyfél-átvilágítás)
Magasabb kockázat esetén alkalmazandó szigorúbb átvilágítás. Ilyenkor a szolgáltatónak további információkat kell beszereznie, illetve fokozott figyelmet kell fordítania az ügyfélre és az üzleti kapcsolatra.
RBA – Risk-Based Approach (kockázatalapú megközelítés)
Az AML-rendszer egyik alapelve: nem minden ügyfél és ügylet jelent azonos kockázatot, ezért az ellenőrzés és az alkalmazott intézkedések mélységét is a tényleges kockázathoz kell igazítani.
UBO – Ultimate Beneficial Owner (tényleges tulajdonos)
Az a természetes személy, aki végső soron tulajdonolja vagy ellenőrzi a céget, illetve akinek érdekében az ügyletet végrehajtják.
PEP – Politically Exposed Person (kiemelt közszereplő)
Olyan személy, aki fontos közfeladatot lát vagy látott el, és emiatt a szabályozás fokozott pénzmosási kockázatot társít hozzá. Meghatározott családtagjai és közeli kapcsolatai is külön figyelmet igényelnek.
FIU – Financial Intelligence Unit (pénzügyi információs egység)
A pénzmosásgyanús bejelentések fogadásáért és elemzéséért felelős hatósági egység. Magyarországon ezt a feladatot a NAV szervezetén belül működő pénzügyi információs egység látja el.
STR / SAR – Suspicious Transaction Report / Suspicious Activity Report
Gyanús ügyletre vagy tevékenységre vonatkozó bejelentés. A szolgáltató feladata nem a bűncselekmény bizonyítása, hanem a gyanú felismerése és bejelentése.
Az új EU-s rendszer rövidítései
AMLA – Anti-Money Laundering Authority
Az EU új pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás elleni hatósága.
AMLR – Anti-Money Laundering Regulation
Az új, közvetlenül alkalmazandó uniós pénzmosás elleni rendelet, amely többek között a szolgáltatók alapvető AML-kötelezettségeit határozza meg.
AMLD6 – Sixth Anti-Money Laundering Directive
A hatodik pénzmosás elleni irányelv. Többek között a tagállami felügyeleti és intézményi rendszerre, valamint a pénzügyi információs egységekre vonatkozó szabályokat tartalmazza.
RTS – Regulatory Technical Standards
Szabályozástechnikai standardok. Az uniós jogszabályok egyes követelményeit részletező, technikai szabályok.
ITS – Implementing Technical Standards
Végrehajtás-technikai standardok. Elsősorban azt egységesítik, hogyan kell bizonyos követelményeket a gyakorlatban végrehajtani – például milyen egységes formátumot kell használni.
GL – Guidelines (iránymutatások)
Az AMLA által kiadott részletes iránymutatások, amelyek segítik az uniós szabályok egységes értelmezését és alkalmazását.
